A prosztatagyulladás a húgyúti rendszer egyik leggyakoribb gyulladásos betegsége férfiaknál. Ezt a kóros folyamatot a gyulladás kialakulása jellemzi a prosztata mirigy szöveteiben. Ez a patológia időben történő kezelés hiányában különféle szövődményekhez vezethet. Ezek közül a legveszélyesebb a prosztata tályog, a vesiculitis és az epididymo-orchitis.
A legtöbb esetben a prosztatagyulladást harminc és ötven év közötti férfiaknál diagnosztizálják. Ennek a betegségnek a prevalenciája nagyon magas. A férfiak több mint harminc százaléka életében legalább egyszer találkozott ilyen gyulladásos folyamattal. Fejlődésének természetétől függően ez a betegség akut vagy krónikus lehet.
A prosztatagyulladás kialakulásának okai
A prosztatagyulladás fő oka a fertőző flóra, amely közvetlenül az urogenitális rendszer más szerveiből vagy a véráramon keresztül a távoli fertőző gócokból behatol a prosztata szövetébe. A gyulladás leggyakoribb kórokozói a staphylococcusok, az enterococcusok és az Escherichia coli. Azonban más baktériumok is érintettek lehetnek. Számos olyan hajlamosító tényező van, amelyek jelentősen növelik e patológia kialakulásának kockázatát.
Mindenekelőtt az ilyen tényezők közé tartozik a szisztematikus vagy egyszeri, de súlyos hipotermia, az urológiai szervek gyulladásos betegségei és a szexuális úton terjedő betegségek. Ha egy személynek kifejezett csökkenése van az immunvédelem szintjében és krónikus fertőző patológiákban, akkor a prosztatagyulladás kialakulásának valószínűsége többszörösére nő. További hajlamosító tényezők közé tartozik az ülő életmód, a túlzott szexuális aktivitás vagy az elhúzódó absztinencia, valamint a rossz szokások jelenléte.
A prosztatagyulladás fő tünetei
Mint már említettük, a prosztatagyulladás akut vagy krónikus formában fordulhat elő. Ettől függően a kísérő klinikai kép némileg változni fog. Az akut kóros folyamat kialakulásában három egymást követő szakaszt szokás megkülönböztetni.
Az első szakaszt hurutosnak nevezik. A prosztatagyulladás tünetei ebben a szakaszban még meglehetősen mérsékeltek. A beteg ember figyelmet fordít a gyakori vizelési ingerre és a fájdalom megjelenésére a folyamat során. A második szakasz follikuláris. A fájdalom szindróma intenzívebbé válik, és gyakran a végbélnyílásba és a keresztcsontba sugárzik. Vizelési nehézségek vannak. Egyes esetekben vizeletretenció is kialakulhat. Ennek fényében a testhőmérséklet subfebrilis szintre emelkedik. A prosztatagyulladás utolsó szakasza parenchimális. A test általános mérgezésének jelei fokozódnak a testhőmérséklet lázas értékekre való emelkedésével. A jelenlévő fájdalom éles és lüktető. Az intenzív fájdalom szindróma székletürítési nehézséghez vezet. Ebben a szakaszban gyakran fordul elő akut vizelet-visszatartás.
A betegség krónikus formája bizonyos esetekben a nem megfelelően kezelt akut folyamat eredménye lehet. Leggyakrabban azonban elsősorban elsősorban. A beteg személy enyhe gyengeségről és a hőmérséklet szubfebrilis szintig történő időszakos emelkedéséről panaszkodik. A prosztatagyulladás tüneteit, például kellemetlen érzést a vizelés és a székletürítés során fel kell jegyezni. A perineális területen enyhe fájdalom szindróma van. Egyes esetekben a fájdalom nagyon erős lehet. Egy konkrét pont az, hogy a fájdalom szindróma általában felerősödik ejakulációval vagy hosszan tartó szexuális absztinenciával.
A prosztatagyulladás egyéb tünetei közé tartoznak a különféle dysuriás rendellenességek és a szexuális rendellenességek. A dysuriás rendellenességek közé tartozik a gyakori vizelési inger és a húgyhólyag hiányos kiürülésének érzése. A potenciaproblémák hátterében a páciens jelentős pszichológiai kényelmetlenséget tapasztal, ami életminőségének romlásához vezet. A kóros folyamat előrehaladtával a szexuális zavarok egyre hangsúlyosabbá válnak, és akár impotenciát is okozhatnak.
Mint már említettük, a prosztatagyulladás gyakran meglehetősen súlyos szövődményekhez vezet. Az akut gyulladás kimenetele prosztata tályog lehet. Prosztata tályog esetén a testhőmérséklet gyors emelkedése, súlyos fájdalom a perineumban és akut vizeletvisszatartás.
A betegség krónikus lefolyása esetén nagy a veszélye annak, hogy a fertőző flóra a közeli szervekre, például a herékre vagy az ondóhólyagokra terjed. Az ilyen szövődmények a meddőség további fejlődését okozhatják.
A betegség diagnózisa és kezelése
A betegség diagnózisa a klinikai kép adatain, valamint további kutatási módszereken alapul. További módszerek a rektális digitális vizsgálat, a prosztata váladék bakteriológiai elemzése és a prosztata ultrahangvizsgálata.
Ennek a betegségnek a kezelésére antibakteriális terápia kötelező, amelyet az izolált flóra érzékenységétől függően választanak ki. Krónikus gyulladásos folyamat esetén javasolt a prosztata masszázs, valamint különböző fizioterápiás eljárások alkalmazása. Ha a patológiát tályog bonyolítja, szükségessé válik a tályog megnyitása.
Megelőzési módszerek
Ennek a kóros folyamatnak a megelőzése érdekében meg kell védenie magát a szexuális úton terjedő fertőzésektől, kerülnie kell a hipotermiát, és teljes szexuális életet kell élnie. Javasoljuk a magas szintű fizikai aktivitás fenntartását és a rossz szokások feladását.